Amit a kenőolajokról és olajszűrőkről tudni érdemes

tények és érdekességek

A robbanómotor 1876-os feltalálása óta szó szerint meghódította a világot.

A 21. század során a technológiai fejlődésnek köszönhetően a kezdeti kétütemű motoroktól eljutottunk a biztonságos repülés megvalósításáig, vagy például a Forma 1-es autókig, és még nagyon hosszan lehetne sorolni, hogy micsoda mennyiségű találmány és innováció valósult meg ez alatt a nagyjából másfél évszázad alatt.

Azelőtt a ló ereje hajtotta a világot, most a lóerő, csak a munkát immáron nem a hús és a csont, hanem az üzemanyag és az acél végzi el.

Ám mint mindennek, amit ember alkotott, természetesen a motornak is megvannak a maga gyengéi, hátulütői. Sajnos az anyag korlátait nem tudjuk túllépni, legfeljebb a tulajdonságain próbálhatunk javítani – ötvözőkkel, adalékanyagokkal, és minden olyasmivel, ami hozzájárulhat az élettartam meghosszabbításához.

Ezek a megoldások azonban nem véglegesek, csupán lassító tényezői az elkerülhetetlen kopásnak, ugyanis ha két felület mozgás közben találkozik, akkor a felületi kopás bizony elkerülhetetlen.

A különböző kenőolajok jelentősége, hogy ezt a súrlódás okozta felületi kopást, forgácsolódást csökkentik a lehetőség szerinti minimumra, ezzel a lehető legtovább kitolva a motor használhatóságát.

Megkísérelem a következőkben nagyjából összefoglalni Neked mindazt, amit tudni lehet vagy érdemes ezekről az anyagokról, különös tekintettel a motorolajokra, olajszűrőkre.

Érdemes elolvasni, ha van rá pár perced és szeretnél kicsit többet megtudni a témában annál, mint ami a flakon címkéjére van írva. 

Az olaj – mi is az, és hogyan nyerhető belőle hasznos származék?

A nyers ásványi olaj, vagy más néven kőolaj a bolygó szilárd kérgének rétegei között felhalmozódott fosszilis energiahordozó, amely vízben élő növényi és állati szervezetek elhalt üledékének anaerob bomlása során keletkezett.

Ha ez így némileg zavaros, mint a tenger feneke, akkor egy kicsit egyszerűbben: a kőolaj évmilliárdokkal ezelőtt élt egysejtűek maradványa, amik haláluk után légmentes környezetben bomlottak el, ezzel felhalmozva a „testükben” található anyagokat, amik az idő múlásával energiahordozóvá váltak.

Elsősorban folyékony halmazállapotú szénhidrogénekből áll, de gyakran nyomás alatt lévő földgáz és kisebb mennyiségű szilárd anyag is megtalálható mellette.

Mivel viszonylag nagy az energiatartalma, könnyen kitermelhető és rengeteg módon hasznosítható, így korunk legmeghatározóbb nyersanyagává vált.

Felhasználása azonban nem újdonság, elődeink már az ókor óta használták különböző célokra bizonyos származékait (gyógyászat, hadviselés, szigetelés, útburkolás, stb.), de finomítására először csak a 19. században került sor. 

Az olaj – mi is az, és hogyan nyerhető belőle hasznos származék?

A nyersolaj lepárlással finomítható, ennek során 400 °C körüli hőmérsékletre hevítik, majd egy toronyban fölfelé vezetve lehűtik.

Hűlés során a különböző sűrűségű részei máshol csapódnak le lentről fölfelé: pakura, kenőolajok, dízel és benzin.

Ez persze végletes leegyszerűsítése a dolognak, de a különböző kémiai folyamatokba nem mennék bele, a lényeg, hogy a finomságot a keletkező termékben megtalálható szénatomszám határozza meg: minél magasabb ez a szám, annál sűrűbb a lecsapódó folyadék.

A kenőolajok nagyjából a középtartományban helyezkednek el, a pakura, a bitumen, és az annál finomabb, égésre alkalmasabb végtermékek (petróleum, dízel, benzin) között.

Természetesen az így kinyert anyagok még közel sem alkalmasak arra, hogy az autónk motorjába töltsük, de az egyik legfontosabb folyamaton, a nyersanyagból való kinyerésen már túlvagyunk.

A minőségi motorolajok számos adalékanyagot tartalmaznak (nagyjából 1/5-öd részben), amelyek a végtermék tulajdonságait hívatottak különböző irányokba befolyásolni, például a viszkozitást, a hidegtűrést, a korróziógátlást, a maximális működési hőmérsékletet, hogy csak a legfontosabbakat érintsük, de ezekről majd később. 

A motorolajok szerepe a működésben

A motorolajok szerepe a működésben

Mint azt már említettem, a motor mozgó alkatrészei állandó súrlódásnak vannak kitéve.

Dugattyúk, tengelyek, csapágyak; mind-mind folyamatos mozgásban vannak, ha üzemel a gépezet, és bár az acélhoz hozzáadott különböző ötvözőkkel (krómmal, wolframmal, vanádiummal, nikkellel) befolyásolni lehet ezek tűrőképességét a behatásokkal szemben, azért a teljességgel súrlódásálló ötvözetet még nem sikerült feltalálni. 

A különböző kenőanyagok pont ebben játszanak kulcsszerepet: vékony filmbevonatot alkotva a dörzsölődő felületek között minimalizálják a forgácsolódást, ezáltal meghosszabbítják azok elkopási idejét.

De a hőelvezetésben is segédkeznek, mert hát ugye a súrlódás hőt generál, ami szintén káros hatással lehet az alkatrészekre.

Egy túlhevült acéldarab a hő hatására elveszítheti eredeti keménységét, ebből következően romlanak a tulajdonságai, fizikai tűrőképessége, ami egy motoralkatrésznél különösen kellemetlen lehet; arról nem is beszélve, hogy akár izzó állapotba is kerülhetnek, ami brutális károkat, vagy akár tüzet is okozhat a motortérben.

Ezen kívül az olajok és zsírok felelősek a motor korrózióvédelméért is, ugyanis az általuk létrehozott filmréteg elzárja a felületeket a levegő víz és oxigéntartalma elől, amik a legfőbb okozói a felületi rozsdának.

De fontos észben tartanunk, hogy maguk az olajok sem örök életűek, mindjárt elárulom, hogy miért. 

Miért fontos az olaj folyamatos szűrése, időnkénti cseréje?

Miért fontos az olaj folyamatos szűrése, időnkénti cseréje?

Akármennyire igyekszünk is csökkenteni a súrlódást, sajnos attól az még létezik, és ahol jelen van, ott bizony forgácsolódás is történik.

Persze nem olyan mértékben, mintha egyáltalán nem használnánk kenőanyagot, akkor pár naponta vehetnénk új autót. 

Viszont az alkatrészekről még megfelelő kenés mellett is válnak le mikroszkopikus szemcsék, a dugattyúgyűrűkön pedig átszivárognak visszamaradt égéstermékek, amik utána bekerülnek a rendszerbe – többek között az olajba is.

Az egyéb bekerülő szennyeződések mellett ezek az apró fémdarabok az okai, hogy a hosszú távú, megfelelő működtetéshez olajszűrőt szükséges alkalmaznunk.

Ha nem szűrnénk és cserélnénk az olajat, akkor egy idő után olyanná válna, mint egy sűrű, folyékony smirglipapír – több kárt okozna, mint amennyit használ, mert ugyanúgy hozzájárulna a motor kopásához.

Olajszűrőből is van többféle, hiszen nem lehet minden igényt egyetlen termékkel kielégíteni:

  • A mellékáramköri szűrő csupán a rendszerben keringő olaj nagyjából 10%-át szűrik meg – mondhatnánk akár korszerűtlen technológiának is, ugyanis az ’50-es éveket követően a főáramköri szűrök szinte teljesen háttérbe szorították, bár a ’90-es évek óta bizonyos dízelautókban reneszánszát éli.
  • A főáramköri, vagy full-flow szűrő, amely már a keringő olaj 100%-át tisztítja, mindaddig, amíg a szűrőbetét meg nem telik szennyeződéssel. Egynémely korszerű szűrőn már van olyan funkció, aminek köszönhetően ilyen esetben szelepek kioldásával az olaj ismét keringeni kezd, ám ebben az esetben szűretlenül, ami nem biztos, hogy előnyös hosszú távon.
  • Ezeknél kevéssé elterjedt fajta a mágneses szűrő, amely elektromágnesekkel szűri ki az apró acélszemcséket az olajból, azonban ez nem sokat ér a nem mágneses szennyeződésekkel szemben.
  • Ezeken az úgynevezett statikus szűrőkön kívül létezik még a centrifugális szűrő is, amely a gravitáció helyett, mint azt a neve is sugallja, a centrifugális erőt használva, forgó mozgással távolítja el a nem kívánt pluszokat.

Nagyon fontos tudatában lennünk, hogy a szűrők közel sem örök életűek, tehát időről időre cserélnünk kell őket, lehetőleg minden olajcserénél.

A régebbi olajszűrőket teljes egészében el kellett távolítani, ma már azonban a legtöbb típusnál elég csak a szűrőbetétből újat behelyeznünk (avagy behelyeztetnünk, ha szerelővel csináltatjuk).

A szűrőbetét-cserét semmiképpen nem érdemes halogatni, mert mint arra korábban már kitértünk, komoly gondokat okozhat a motor működésében, ha tisztítatlan olaj kering a rendszerben.

Ha elég ügyesnek érezzük magunkat ahhoz, hogy saját kezünkkel csináljuk, akkor viszont mindenképpen érdemes a szűrőt vagy a szűrőbetétet szakértő forrásból beszereznünk, hogy biztosak lehessünk benne: minőségi, megbízható termék dolgozik a járművünkben. 

Motorolajok adatai – röviden

Motorolajoknál talán a legfontosabb tulajdonság a viszkozitás, azaz a folyékonyság, és annak megtartása.

A viszkozitás a folyadékok belső ellenállását jelenti, vagyis a molekulák egymáson való elgördülésekor fellépő, súrlódás okozta lassulást.

A folyadékok viszkozitása a hőmérséklettel fordítottan arányos, azaz ha csökken a hőmérséklet, akkor nő, ha nő, akkor csökken.

Ez annyit tesz, hogy a hideg olaj kevésbé folyékony, mint a meleg – ami a motor működésének szempontjából igen lényeges.

Például nem mindegy, hogy télen időbe telik-e, amíg felmelegszik és megkezdődik a motor kenése, vagy az adalékoknak köszönhetően a kezdeti alacsonyabb üzemi hőmérséklet mellett sem kell amiatt aggódnunk, hogy kár keletkezik.

Ha a kezünkbe veszünk egy olajos flakont, akkor általában a gyártó logóján kívül a legszembetűnőbb felirat egy W két oldalán elhelyezkedő kettő darab szám.

Ez a kód jelzi az adott olaj viszkozitását, vagyis annak alsó és felső határát.

Az első, vagyis egy szám és egy W az olaj hidegtűrését jelöli: ennek van egy speciális módja, hogy ebből a kódból hogyan tudjuk meg az adott termék dermedési pontját.

Ha -40 °C-hoz hozzáadjuk a W előtt található számot, akkor kapjuk meg ezt az értéket, vagyis: egy 5W jelölésű olaj -35°C-on dermed, míg egy 15W-s -25°C-on.

Magyarországon azért nemigen kell -35 °C-os hidegre számítanunk, de a gyártók általában igyekeznek biztosra menni, és még ha elő is fordul néha szokatlanul hideg, akkor sem kell attól tartanunk, hogy a gépjárművünk motorja kenés nélkül marad a megdermedt olaj miatt.

A második szám szintén viszkozitást jelöl, de az üzemi hőmérsékleten, vagyis 100 °C-on.

Ennél nincs összefüggés a jelölt szám és a tényleges érték között, mindössze annyi, hogy minél magasabb ez a szám, annál nagyobb a viszkozitás – tehát 40-es érték esetén 12,5 mm2/s, míg 30-asnál csupán 9,3 mm2/s.

A ma kereskedelmi forgalomba kerülő autók többségéhez 40-eset szoktak javasolni, 30-as értékűt csak olyan járműbe szabad betölteni, amelynek a gépkönyve azt megengedi, mivel a precízebb motoroknál elégtelen kenést, ebből kifolyólag károsodást okozna.

Tehát ha egy olaj flakonjára az van írva, hogy 10W-40, az azt jelenti, hogy -30°C a dermedési határa és közepes a viszkozitása – azaz egy átlagos személyautóba tökéletes. 

Motorolajok adatai – röviden

Csak még egy pár szó az adalékokról: a viszkozitás mellett az olaj számos tulajdonságát befolyásolják még, úgy, mint:

• habzásgátló adalék
• detergensek – az olajba kerülő, savas kémhatású részecskék ellen
• oxidáció gátló – nem csak az alkatrészek, de az olaj hosszabb élettartamáért is
• diszpergensek – megakadályozzák, hogy a bekerülő részecskék összesűrűsödjenek és leülepedjenek az olajteknőben, gyakorlatilag lebegtetik a szemcséket
• súrlódás gátlók – tovább javítják az olaj kenőképességét, így olyan helyeken is érvényesül a hatása, ahol más esetben nem lenne elég

És még lehetne hosszasan folytatni, de talán maradjunk meg ezeknél a legfontosabbaknál. 

Különböző plusz adalékanyagok külön is megvásárolhatóak, amelyeket mi magunk is hozzákeverhetünk az olajhoz, ha mondjuk egy tulajdonságát tovább szeretnénk módosítani, de ez már inkább haladó szint, erre már speciális igények kielégítésekor lehet szükség.

Miért fontos, hogy megfelelően kezeljük a használt motorolajat?

A szakértők nem győzik elégszer hangsúlyozni a megfelelő hulladékkezelés fontosságát, márpedig a használt motorolaj és olajszűrő veszélyes hulladéknak számít.  Vagyis ha olajcserére és/vagy olajszűrő-cserére kerül sor, akkor miért nem ajánlatos a fáradt olajat a csatornába vagy a kert végébe önteni, elégetni, a használt olajszűrőt pedig miért nem szabad a szemétbe dobni? Azért, mert rettentő káros hatással van a környezetre, különösen a vízi élőlényekre, de a közvetlenül vízfogyasztó szervezeteket sem kíméli, vagyis minket sem. Az olajnak van egy olyan, ebből a szempontból átkos tulajdonsága, hogy kisebb a sűrűsége a vizénél, ezért azzal érintkezve szétterül a felszínén. Ha ez megtörténik, akkor olajszennyeződésről beszélünk, ami azért káros, mert a szennyezettség mértékétől függően elzárja az oxigéntől és a fénytől, ezzel veszélyeztetve a benne élő szervezeteket a mikroszkopikusaktól egészen a nagy testű emlősökig. 
Csak hogy egy példával éljek: 40 l olaj 1 km2-nyi vízfelszínen már szemmel látható réteget alkot, vagyis ha arányosan nézzük, akkor némi fogalmat kaphatunk róla, micsoda károkat képes okozni az óceánokban egy-egy zátonyra futott tankhajó vagy megsérült olajvezeték, ahol millió köbméternyi veszélyes anyag szabadul ki.  A szénhidrogének ily módon a vizekbe kerülve ugyanolyan filmréteget alkotnak az élőlények, baktériumok, planktonok felszínén, mint az alkatrészek felületén, ezzel akár maradandó egészségkárosodást, vagy akár fulladásos halált is okozhatnak. De a vízi növényvilágot sem kímélik, kellő vastagságban ugyanis olyan mértékben képesek elzárni a fényt, hogy az az algák és tengeri növények pusztulásához vezethet – amik egyébként a föld oxigéntermelésének jelentős százalékát adják. Felmerülhet a kérdés: Én, aki több száz kilométerre vagyok a legközelebbi tengertől, ugyan miért ne önthetném a csatornába vagy a kert végébe a fáradt olajamat? 
Miért fontos, hogy megfelelően kezeljük a használt motorolajat?

Ezek a vízkészletek ugyanúgy szennyeződhetnek a leszivárgó olajtól, ha kiöntjük, márpedig szerintem te sem szeretnéd, hogy a kertedben lévő, vagy az utcai artézi kútból büdös, olajjal szennyezett víz jönne föl.

A csatornarendszerrel hasonló a helyzet: a víztisztító hálózat nem képes kiszűrni a szénhidrogének okozta szennyeződéseket, mivel alapvetően ülepítéssel tisztítanak, az olajszármazékok pedig lebegnek a vízen, így azok akadálytalanul haladhatnak tovább a folyóvizek, tavak felé.

Az elégetés sem megoldás, ugyanis az így keletkező füst rengeteg kormot és veszélyes égésterméket tartalmaz, amik szintén rettentő károsak az egészségre és a környezetre.

Olajcsere után ezért fontos, hogy a leengedett olajat és a használt olajszűrőt minél hamarabb eljuttassuk egy átvevő cég vagy szervezet részére.

Nem, az se jó megoldás, ha kannában a szerszámosban tároljuk évekig, mert a tárolóedény megsérülhet, elrozsdásodhat, elkezdhet szivárogni, és máris ugyanott tartunk, mintha csak kiöntötted volna.

A benzinkutakon rendszerint díjmentesen átveszik tőled a használt olajat és olajszűrőket, de ha nagyobb mennyiségben képződik, akkor vannak kimondottan erre a célra specializálódott veszélyes hulladék-szállító cégek, akik biztonságosan el tudják juttatni a tárolóig és az újrafeldolgozóig.

Részben ezért is fontos, hogy az előírtak szerinti gyakorisággal cseréljük gépjárművünkben az olajat és az olajszűrőt, mert egy a kelleténél tovább használt garnitúra sokkal több szennyező anyagot tartalmaz, mint a szabály szerint időben cserélt.

Összefoglalva tehát...

Most már tudod, hogy mind a járművedbe töltött üzemanyag és kenőolaj szénhidrogén, vagyis kőolajszármazék, ami a finomítás során válik szét, így más-más feladatra hasznosítható.

Fontos, hogy a járművet ne csak hajtsuk, hanem ápoljuk is, vagyis gondoskodjunk az üzemeltetéshez szükséges megfelelő kenésről, különben hamar tönkremegy.

A motorolaj megfelelő tisztítása és időnkénti cseréje esszenciális – minőségi olaj és olajszűrő nélkül a jármű élettartama is rövidülni fog.

Lényegesek az adalékok, ugyanis ezeknek köszönhetően javul a kenőanyag teljesítménye, lehetővé téve a megfelelő és hatékony használatot.

Figyeljünk oda, hogy milyen olajat veszünk a járművünkbe, mert ha eltévesztjük, vagy félreértelmezzük a jelöléseket, akkor kárt okozhatunk a motorban.

És végezetül: ne bánjunk felelőtlenül a lecserélt olajjal, olajszűrővel, mert nem csak a környezetre rettentő káros veszélyes, hulladékok, hanem a saját egészségünkre is kockázatot jelentenek.

Köszönöm, hogy mindezt végigolvastad, biztonságos vezetést kívánok! 

net54